A Flórián téri Thermae Maiores romjai csaknem 250 évvel ezelőtt, 1778-ban kerültek felszínre egy meszesgödör ásása közben. A munkások értesítették a budai egyetem latin szakos könyvtárosát Schönviesner Istvánt, aki megkezdte a romok feltárását. Munkájának eredményeképp a római kori fürdő egy 15×8 méteres központi fűtéses terme látott napvilágot. A feltárásról részletes dokumentáció készült és Mária Terézia külön engedélyt adott rá, hogy a romok fölé védőépület épüljön. A Thermae feltárása az első tudományos igényű régészeti ásatás Magyarországon, lényegében a magyar műemlékvédelem egy kiemelkedő fontosságú mérföldköve.
A Thermae feltárása csak 1930-ban folytatódott Nagy Lajos vezetésével. Ekkor feltárták a fürdő hidegvizes medencéjét és azt a közönség számára is megtekinthetővé tették. A következő öt évtizedben a romok fokozatosan kerültek napvilágra. 1962-ben az úgynevezett „Lottó-ház” építése közben tárultak fel újabb részletek. A főváros 1968-ban határozott úgy, hogy a Flórián téri közlekedést jelentősen átalakítja a forgalom csillapítása miatt. Az építkezések előtt lehetőség nyílt a romterület szinte teljes feltárására 1977-ben és 1979-ben. A munkálatok során világossá vált a fürdő teljes alaprajza és méretei. A Thermae romjai egy nagyjából 130×100 méteres épületegyüttesre utalnak, mely több periódusban épült ki a Kr. u. II. és III. században.
A terület közlekedésének fejlesztése során két felüljárót vezettek le az Árpád hídról a jelentős forgalmi terhelés enyhítésének érdekében. Ezen két felüljáró alapozása és pillérei egyenesen belemetszettek a romterületbe. Ágostházi László volt a műemléki helyreállítás és bemutatás vezetője, aki igyekezett a lehető legtöbbet bemutatni és megmenteni a romok közül az építkezések során. Végül a Thermae területének mintegy fele vált bejárhatóvá a közönség által, főképp a közlekedési műtárgy alatt és a Flórián téri aluljáróban.
Ágostházi László és munkatársai a tervek készítésénél igyekeztek a romok megjelenését a lehető legkevésbé megváltoztatni. A felfalazásokat a lehető legkisebb magasságig vitték és legfőképp csak ott, ahol azt az állagvédelem és az értelmezhetőség megkívánta. Kísérletet tettek továbbá a pillérek környékén szükségszerűen elpusztuló romok megmentésére is. Erre remek példa, hogy a fürdő egyik hidegvizes medencéjének ÉK-i lépcsői, melyek remek állapotban maradtak meg, az egyik pillér alapozása miatt elpusztultak volna. Ezt a lépcsősort a régészek daruval kiemelték eredeti helyéről és az alapozások elkészülte után visszahelyezték. Továbbá a területen épen maradt, de hasonlóképpen pusztulásra ítélt fűtőoszlopokat és faragott részleteket is átmentették az Aquincumi múzeumba. Ezen elemek az építkezések befejeztével szintén visszakerülhettek eredeti helyükre. A helyszínen talált maradványok alapján a szakemberek továbbá rekonstruáltak egy ókori szökőkutat is, melyet a Thermae frigidariumában helyeztek el.
A munkálatok eredményeképp egy rendkívül egyedi rommező jött létre a vasbeton hídszerkezetek alatt. Az ókori maradványok egyszerre vannak kapcsolatban egymással, a beton szerkezetekkel és az aluljáró meleg színvilágú belső terével. A területen továbbá átmenetet találunk a fedett és a nyitott terek között is, amely szintén különleges élményt ad a bejárás alkalmával. Sajnos azonban ez a kölcsönhatás a közlekedési szerkezetekkel az, ami végső soron a múzeumi terület bezárásához és kihasználatlanságához vezetett. A bemutatás alkalmával értelemszerűen nem készült védőépület a romok fölé, hiszen a terület önmagában rendkívüli méretekkel rendelkezik. Ezen felül több helyen is a gyalogos közlekedés szerkezetei olyan közelségben vannak a romokhoz, hogy képesek ellátni egyfajta védőépület funkciót. A külön védőépület hiánya az első évtizedekben nem is jelentett problémát. Azonban az 1984-ben elkészült vasbeton szerkezetekről az utóbbi években időnként betondarabok hullottak az alatta elterülő romokra. Emiatt a múzeum átmenetileg zárva tart és megnyitására nem is lehet számítani amíg a felette futó szerkezeteket fel nem újítják.
